Az egyik legszebben repedő lakk, nagy kagylós repedéseket érhetünk el vele, de van 1-2 fortély, amit érdemes tudni a használatánál.
Díszített felületre használjuk, tehát a megszáradt, dekupázsolt felületre kenjük fel ecsettel az 1 fázist. Jó vastagon, hogy tejfehér legyen az egész felület. Ügyeljünk arra, hogy mindenhová egyenletesen kerüljön a felületre. Vízszintesen szárítjuk, én a nem túl forró fűtőtesten szárítom egy ideje, így gyorsan szárad. Amennyiben nem lehet rátenni a fűtőtestre, elé, vagy mellé is tehetjük, lényeg, hogy meleg közelében legyen. Sokan hajszárítóval is szokták szárítani.
A 2. fázisból először ráöntök a felületre (nem sajnálom a mennyiséget), majd az ujjammal körkörösen eldolgozom, hogy mindenhová jó sok jusson. A díszítendő tárgy alá tegyünk nejlon zacskót, vagy vastag papírt, így elkerülhetjük, hogy a lakk ráfolyjon a bútorra. Ez a 2. fázis különösen szereti a meleget, én ezt is a fűtőtesten szoktam szárítani. Ennél a

- Finomvonalas repesztőlakk
rétegnél nem javasolják a hajszárítót, nehogy szétfújja a lakkot. Mivel elég vastag a lakk réteg, várni kell, hogy mindenhol kialakuljanak a szép kagylós repedések. Tehát ennél a fázisnál fontos, hogy teljes feületen egyenletesen és vastagon jusson a lakkból.
Onnan tudod, hogy szépen megrepedt a lakk, hogy a fény felé fordítod a tárgyat és, ha szépen összeérnek a repedések, akkor kész. De itt még nem vagyunk készen, hiszen a repedéseket ki kell emelni, folyékony patinával, vagy antikoló pasztával. Egy puha ronggyal, vagy papírtörlővel az antikolót felvisszük a felületre és körkörösen beledolgozzuk a repedésekbe, minél mélyebbek a repedések, annál jobban kiemeli az antikoló. Mivel az egész felületre rákerül az antikoló, a felesleget terpentines oldószerrel tudjuk visszaszedni, szintén papírtörlővel. És készen vagyunk.